60 év

Cikkek a Halis István Városi Könyvtár

(korábban Városi Könyvtár, Városi Járási Könyvtár)

működéséről

1951-2011

Válogatásomban a könyvtár működéséről szóló áttekintőbb, fontosabb cikkek teljes szövege olvasható, a cikk nagyítható képével illusztrálva. A cikkeket időrendben közlöm.

1951

Segítse a könyvtár a szocializmus építését és a békéért vívott harcot. Felavatták a kanizsai városi és körzeti könyvtárt

Zala, 1951. május 3. 2. oldal

Nagykanizsa május 1-i ünnepségeinek sorából kiemelkedett a városi és körzeti könyvtár ünnepélyes felavatása, ami az Olajközpont kultúrtermében zajlott le. Számos dolgozó jelent meg az esti ünnepségen, amelyen a közel 25.000 kötetet tartalmazó könyvtárt Kardos Ferenc elvtárs adta át a népművelési minisztérium képviseletében. Beszédében Hangsúlyosa, hogy a tudás legfőbb forrása a könyv, amely nagyban elősegíti a szocializmus építését. Rámutatott arra, hogy a könyvtár átadása a kanizsai dolgozók tömegeit még fokozottabb mértékben teszi a tudás birtokosaivá.
Az országban ez a harmincadik körzeti könyvtár, amely hozzájárul, hogy népünk — Révai elvtárs szavai szerint — olvasó néppé váljék.
— A könyv a békeharc fegyvere a kezünkben — mondta Kardos elvtárs. — De csak úgy válik valóban fegyverré, ha élét az ellenség felé fordítjuk. Ezért a könyvnek nemcsak az a célja, hogy szórakoztasson, hanem főleg az, hogy neveljen, harcrakésszé tegyen, hazánk szeretetére és béke megvédésére neveljen.
Móna Gyula elvtárs a Megyei. Pártbizottság nevében vette át a körzeti könyvtárat, s többek között rámutatott arra, hogy a Szovjetunió mutatta meg nekünk a népi, nemzeti és mégis nemzetközi kultúra útját, melyen haladva egyre nagyobb méretekben bontakozik ki mindent átfogó kultúrforradalmunk.
Felismertük, hogy a szocializmus építéséhez tanult, széleslátókörű dolgozókra van szükség. Ezért nyílnak egymás után kultúrotthonok, üzemi, városi és körzeti könyvtárak, valamint a népkönyvtárak. Ennek a (könyvtárnak is az a célja, hogy neveljen, segítse a szocializmus építését, á béke védelmét.
— Neveljenek a könyvek minden dolgozót az igaz hazafiságra, tanítsanak meg szeretni népünket és gyűlölni ellenségeinket. Adjon segítséget a (könyvtár a mindennapi munkához, a békéért vívott harchoz — mondta végül Móna elvtárs, majd Molnár Ferenc elvtárs, a városi tanács VB elnöke emelkedett szólásra és átvette a városi könyvtár, a Városi Pártbizottság és a tanács nevében. Kérte a dolgozókat, hogy a könyvtárt a közösség javára használják, hogy további eredményeket, érjünk el a szocializmus építésében, s hogy tovább növelhessük erőinket a béke védelmében.

1968

Egy sikersorozat — és háttere. Író — olvasó találkozók Kanizsán

Zalai Hírlap, 1968. március 2

Öt éve, Shakespeare születésének 400. évfordulóján történt. Az ünnepi rendezvényre rangos színművészek — élükön Major Tamással — érkeztek Nagykanizsára. A jeles gárda felléptére azonban mindössze tizenketten voltak kíváncsiak.
Az efajta érdektelenség akkoriban nem volt elszigetelt jelenség. Sorra buktak meg a hasonló irodalmi rendezvények. S nemcsak itt, máshol is. De míg másutt ma sem sokkal jobb a helyzet, addig Nagykanizsán évek óta minden irodalmi est telt házra talál, s nem egy ízben a rendezvényeknek keretet adó termek falai is szűknek bizonyulnak.
— Hogyan sikerült ezt elérni? — kérdez vissza Kiss Tivadar, a járási-városi könyvtár igazgatója, aki fáradságot nem ismerve, s nem egy esetben komoly anyagi áldozatokat is vállalva szervezi az irodalmi esteket. — Mint könyvtárosnak együtt jár a hivatásommal az olvasás, az irodalom megszerettetése. Ehhez pedig az egyik leghatásosabb eszköz az író—olvasó találkozók rendezése. A célom az, hogy az itteniek személyesen is megismerkedhessenek a kortárs irodalom legjelentősebb hazai képviselőivel. Ahhoz azonban, hogy ez az ismerkedés valóban hatásos is legyen — végsősoron — közönséget toborozzon a mai műveknek, szakítani kellett a hagyományos, s többnyire lélektelennek bizonyult, központilag irányított író—olvasó találkozókkal. A cél érdekében döntöttem úgy, hogy magam veszem kézbe az író—olvasó találkozók szervezését. Fáradságos, rengeteg munkával járó feladat az igaz, de megéri. Így azt hívhatunk meg, akit akarunk. Az írók—költők fogadására, s a közönség előkészítésére is mindent meg tudunk tenni. Persze míg a fáradozásokat siker koronázta, eltelt egy kis idő.
Miközben beszél, vaskos iratköteget keres elő, s a díszes meghívókat sorban, egyenként kiteríti maga elé az asztalra.
— Kezdjük az elején — mondja. — Az első lépést a siker felé az 1966. évi Költészet Napkor tettük meg. Az ünnepi alkalomból Bitskey Tibor és Kohut Magda színművészeket láttuk vendégül. Az volt a kérésünk, hogy lehetőleg a XX. századi magyar líra egy-egy gyöngyszemét tolmácsolják a megjelenteknek. A versek szemmel láthatóan felkeltették a közönség érdeklődését, s ezt tapasztaltuk a pár héttel később megrendezett ünnepi könyvheti író—olvasó találkozó alkalmával is. Devecseri Gábort és Jobbágy Károlyt fogadtuk ekkor. Ezek után úgy éreztem, itt a kellő alkalom a szokványos író—olvasó találkozókkal való szakításra.
A november 26-án Nagykanizsára látogató Kossuth-díjas író, Darvas József már a kanizsaiak kérésére tett eleget a meghívásnak. A szerzői est előadója B. Nagy László kritikus és dramaturg volt, s többek között Básti Lajos, Bitskey Tibor, Avar István és Őze Lajos működtek közre a műsorban.
Ez volt az első műsoros szerzői estünk — emlékezik vissza Kiss Tivadar. — ötszázan vettek részt ezen az író— olvasó találkozón.
A következő év februárjában Illyés Gyula kapott meghívást Kanizsára, őt pár nappal később Veres Péter követte.
— Áprilisban a Költészet Napjára Váci Mihályt, Jobbágy Károlyt és Sípos Gyulát hívtuk meg. Vácinak olyan zajos sikere volt, akár egy beategyüttes vendégszereplésének Rajonganak érte Kanizsán a fiatalok — teszi hozzá Kiss Tivadar.
Időközben Somlyó Györggyel, Juhász Ferenccel, Károlyi Amyval, Weöres Sándorral és Czine Mihály irodalomtörténésszel is megismerkedhettek a nagykanizsai olvasók.
Sikerült kikísérletezni a szerzői estek legmegfelelőbb „menetrendjét” is. Az első félórában a szerző munkásságát ismertető előadások hangzanak el. Utána következik a műsor: a fővárosi, vagy helybeli előadók a meghívott verseit, prózai műveinek részleteit adják elő. A két, két és fél órás műsor befejezéseként magával az íróval ismerkedhet meg a közönség.
Jól öltözött, csinos lány lép az igazgatói szobába.
— Tivadar, még egy jegy kellene az Ady-estre — fordul az igazgatóhoz.
— Sajnos elfogyott, de a jövő héten ismét megrendezzük az estet — mondja Kiss Tivadar. Aztán felém fordulva folytatja: — A hagyományos író—olvasó találkozók ingyenesek voltak. Mégis alig—alig volt érdeklődő. Most—10 forintos helyárak vannak, de a kiadott jegyek minden alkalommal kevésnek bizonyulnak. Persze ez alapos propagandát igényel. Már egy héttel előbb meg szoktuk kezdeni a szervezést. A könyvtár összes dolgozója nekilát ilyenkor a "munkának". Az ismerősökkel, barátokkal kezdjük. Egy—egy alkalommal mindegyikünk 10—15 embert mozgásit, idővel persze a kör egyre bővül, illetve bővült, s lassan egyre többen érezték, hogy illik itt lenni. A Darvas-est óta a környező falvakból is csapatosan érkeznek érdeklődők.
— Kiket tervez a közeljövőben meghívni?
— Tartozom még a közönségnek Nagy Lászlóval, Simon Istvánnal, hosszan folytathatnám a sort. Legközelebb — ha sikerül — Nagyvilág-estet szeretnénk rendezni.
Körülöttünk könyvespolcok, rajtuk könyvek. Közöttük a Kanizsán járt írók, költők művei is. Idővel mind több kötet szerzője lesz a helybelieknek személyes ismerőse is. Egyre több írót, költőt, egyre több művet ismernek, kedvelnek meg e magasszintű ismeretterjesztés révén a kanizsaiak.
De találkozhatnak neves színművészeinkkel, előadóinkkal is. S a lelkes szervező munka eredményeként egyúttal a zalai versmondók — a zalaegerszegi Arany János Versmondó Klub és a nagykanizsai járási-városi könyvtár köré tömörült Irodalmi Kör is pódiumhoz jutott. Tagjaik időről időre találkozhatnak, s bizonyíthatnak egy, a költészet, az irodalom iránt fogékony, értő közönségnek.
A kör azonban egyre bővül. A lelkes propagátor vállára vette a mezőgazdasági szakíró —olvasó találkozók megrendezésének terhét, sőt, az ifjúsági író—olvasó találkozóit lebonyolítását is.
Persze nálunk sem minden olyan rózsás. A legnagyobb gondunk az, hogy nincs megfelelő hely a találkozók megrendezésére. Komoly probléma ez a szervezésnél, hisz soha nem tudhatjuk, mi jöhet körbe, mikor kell valami más, fontosabb célra a kiszemelt terem. Különben sem ideális megoldás az, ha másutt kapnak helyet ezek a könyvtári rendezvények. Elszakítom őket az intézménytől. Itt van például most az Ady-est Több száz Ady dokumentumot is be tudnak mutatni az érdeklődőknek, ha itt a könyvtárban rendezhetnénk. Ide tudnám szoktatni a még nem olvasókat, s további könyvekkel, olvasmányokkal ismertethetném meg azokat is, akik már megszerették az irodalmat.

Szelestey László

1972

A normák után lépegetve...
Gondok a kanizsai városi-járási könyvtárban

Zalai Hírlap, 1972. május 16. 5.old

Szente Ferencnek, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ osztályvezetőjének
nyilatkozata szerint a nagykanizsai városi-járási könyvtár is fejlesztés előtt áll, azok között a könyvtárak között szerepel, ahol az idén új szolgáltatásként képzőművészeti
gyűjteményt hoznak létre.
— Miért a kanizsai könyvtárra esett a választás? — kérdeztük Kiss Tivadart, a könyvtár igazgatóját.
— Öt éve foglalkozunk képzőművészeti gyűjtemény létrehozásával. Jelenleg 100 ezer forint értékű anyaggal rendelkezünk.
— Mire fordítják az ígért központi támogatást?
— Egyedi nyomatokat vásárolunk, s ezekből kéthetente kiállításokat rendezünk majd...
Hogy hol, erről egyelőre nehéz beszélni, hiszen a nagykanizsai városi-járási könyvtár köztudottan szűk körülmények között működik, bővülésre csupán az új művelődési központ megépülésekor nyílik lehetősége.
Két esztendeje, amikor központi szerveink a könyvtárak zenei részlegeinek fejlesztéséi szorgalmazták, éppen azért estünk el a támogatástól, mert nem volt ilyen részleg létrehozására alkalmas helyünk — mondja Kiss Tivadar. — Igaz, most némi bővülésről számolhatok be, hiszen december 1-én megkaptuk az emeleten elhelyezkedő volt kiselőadó termet, amelyet feli ütöttünk, berendeztünk, csak éppen...
Csak éppen nem működtethetik. A miértre a nagykanizsai városi-járási könyvtár legsúlyosabb problémája, a létszámfejlesztési gondok adják meg a választ.
Az országos településhálózati koncepció alapján Nagykanizsa részleges felsőfokú központnak minősül, vonzási körzete meghaladja a 150 ezer lakost, így a Művelődésügyi Minisztérium követelményei alapján „A” típusú felsőfokú, általános könyvtári ellátásra hivatott — mondja az igazgató.
Az ,,Alapelvek és követelmények a közművelődési könyvtárak távlati tervezéséhez" című kiadvány normáiba pillantva azonnal szembetűnik a követelmény és a kanizsai tények közötti különbség. A kanizsai könyvtár mind létszámban, mind ez évi beszerzésében — jócskán lemarad a követelményektől.
— 1965 óta egyetlen létszámot biztosítottak számunkra központilag, feladataink viszont azóta megkétszereződtek — folytatja a könyvtár igazgatója —. Jóval kevesebben vagyunk a szükséges létszámnál, nem beszélve arról, hogy az 1 millió forintot meghaladó költségvetésű intézményeknél a pénzügyi-gazdálkodási feladatokat önálló főmunkakörben kellene elvégezni. Költségvetésünk csupán fiókok nélkül évi 730 ezer forint... Ebből évente 181 ezer forintot költünk könyvvásárlásra, s hadd tegyem hozzá, mindjárt, az ideális összeg 240 ezer forint lenne. ..
Az adatok önmagukért beszélnek. A kanizsai könyvtár meglehetősen mostoha helyzetben van. Ezt a kedvezőtlen
helyzetet — mármint a korszerű könyvtári ellátás nehézségeit — sokan általában a megye rossz adottságaival, a kis települések jelentős számával magyarázzák.
— Nem értek teljesen egyet ezzel, hiszen két városunk a megye két pólusában helyezkedik el, s kellő támogatás esetén feladatainkat maradéktalanul el tudnánk látni. ..
Nehéz dolog gondokról szólni akkor, amikor — márcsak a Nemzetközi Könyvév kapcsán is — reflektorfénybe kerültek az ország közművelődési könyvtárai. Az ugrásszerűen megnövekedett beiratkozók száma, a könyvtár szerepe, társadalmi szükségletté válása a mielőbbi fejlesztést sürgeti. Szente Ferenc, a már előbb említett nyilatkozatában azt mondta, hogy ,,a népkonyha szintjére szállítja le a könyvtárak szerepét az a nézet, amely szerint minél többet áldoznak nálunk az emberek a könyvvásárlásra, annál kevesebb szükség lesz könyvtárakra. A könyvtár feladata nem csupán a napi igények teljesítése, hanem a felkészülés is a holnap művelődési követelményeire”.
S mert ez így igaz, jó lenne végre kötelezővé tenni a Művelődésügyi Minisztérium ide vonatkozó normáit, jó lenne, ha a könyvtárak — s így a nagykanizsai is — olyan támogatást kapnának, hogy maradéktalanul teljesíthessék a rájuk háruló feladatokat.

H. L

A könyvtáros szemével

Zalai Hírlap, 1972. november 19. 8.o.

Kiss Tivadar, a nagykanizsai járási könyvtár vezetője a továbbképzés egyik erényének tartja, hogy az egységes tematika jól átgondolt, azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek ma az érdeklődés homlokterében állnak, s az előadások színvonalasak. S, hogy mindez hogyan gyümölcsözik majd, azt a mindennapi munka dokumentálhatja.
— A könyvtári forgalom sok mindent tükröz, s belőle következtetések levonására adódik lehetőség. Még az oktatás színvonalára is, akár tanulócsoportonként. Példák bizonyítják, hogy ha a magyartanár az óra keretében, vagy annak végén szakít két percet arra, hogy beszéljen néhány szót arról a könyvről, amelyet legutóbb olvasott, felkelti az érdeklődést a tanulóban. Sajnos a pedagógusok sem olvasnak eleget, ezért nem tudnak elég hasznos, kikapcsolódást jelentő olvasmányt ajánlani vagy nem szeszik a fáradtságot, hogy szóljanak arról, amit olvastak. Pedig az egyéni példamutatás itt is, mint minden más területen az egyik leghatékonyabb nevelési módszer ... 
Sokat beszélünk az együttműködésről. Kivel lehet együttműködni? Az erre képes partnerrel. Ha a magam területét veszem, ez az iskolai könyvtár lenne. De hiszen iskolai könyvtárak tulajdonképpen nincsenek, vagy ha igen, akkor a folyosó egy kis leválasztott sarkában, s ez jószándékkal sem nevezhető könyvtárnak. Pedig a permanens művelődésre való felkészítésnek az iskola fizikai, kémiai laboratóriuma, könyvtára körül kell mozognia. Bizonyos fajta szemléletváltozásra is szükség lesz annak érdekében, hogy az állami oktatás és a népművelés előtt álló feladatokat megoldjuk. Azért vagyunk itt, hogy ez a szemlélet kristályosabb, tisztább legyen, s hogy a kapott útravalóval segítsünk mi is ebben a szemléletváltoztatásban.

Buni Géza

1977

Új gyermekrészleg nyílt a kanizsai könyvtárban

Zalai Hírlap, 1977. 

— A korábbi gyermekkönyvtár mindössze 40 négyzetméter alapterületű volt, a mostani majdnem háromszor akkora, pontosan 110 négyzetméteres
— mondja Tamás István, a nagykanizsai városi járási könyvtár igazgatója, aki sorra veszi az új részleg előnyeit.
Az oszlopos terem felújítása belsőépítész tervei alapján készült, vadonatúj a bútorzat, a gyerekek magasságához méretezett polcok, asztalok, székek, puffok, amelyek az audiovizuális eszközökkel együtt 300 ezer forintba kerültek. Ehhez jöttek még a felújítás költségei, a megyei tanács által biztosított félmillió forint.
Az igazgatótól hallottuk, hogy az elsősorban 6-14 évesek olvasási igényeit kielégítő részleg nyitvatartási idejét heti 30 óráról 36 órára emelik. Ebben az időben három szakképzett könyvtáros áll a gyerekek rendelkezésére. Az ő munkájukat segíti majd az iskolánkénti egy-egy tanár, aki összekötőként szerepel az általános iskola és a könyvtár között.
— Az összekötők jelzik nekünk például az iskolák különleges igényeit, azt, hogy mikor és milyen témakörben kérnek tőlünk tanterv szerinti tanórát, vagy napközis foglalkozást — mondja Drávecz Antalné könyvtáros.
— Nemcsak általános iskolásoknak tartunk foglalkozásokat, hanem a nagycsoportos óvodásoknak is — egészíti ki kolleganőjét Lengyák István. — Célunk, hogy idejében ideszoktassuk leendő könyvtárlátogatóinkat. A Rózsa úti, a Korvin és az Andrejka óvodákkal kezdjük azt a nagyszabású programot, amely lehetővé teszi, hogy havonta egyszer minden nagycsoportossal találkozhassunk. Az ifjú könyvbarátokat az új gyermekkönyvtárban 15 000 kötet és 25 féle folyóirat, gyermekújság várja, s az ötletes társasjátékok közül is válogathatnak. Az utóbbit tette látogatásunk idején a harmadikos Iglics Margit.
— A hét elején a tanító nénivel volt itt az osztályunk — meséli a kislány. — Akkor mondták, hogy beiratkozhatunk a könyvárba. Én is kitöltöttem egy jelentkezési lapot, s most két könyvet is hazaviszek. A Bújj, bújj zöld ág... című gyermekjáték-gyűjteményt és Móra Ferenc verses ábécéjét, a Zengőt. Sok olyan kisdiákkal beszélgettünk, akik rendszeres látogatói voltak a régi gyermekkönyvtárnak is. Az ő véleményük illusztrálására jellemzőek a nyolcadikos Horváth Ági szavai:
— Ehhez a helyhez képest igen lehangolónak tűnt a régi könyvtár, bár általában megtaláltam azokat a könyveket, amelyekre szükségem volt. Itt minden más, minden adott a kellemes időtöltéshez, a helybenolvasáshoz. Ezen a héten már harmadszor vagyok itt.
A könyvtárosok újságolták: öt nap alatt ötvennel gyarapodott a korábbi 1209 fős olvasói létszámuk. Arra számítanak, hogy a gyerekek érdeklődési kedve nem csökken, s jövő ilyenkorra kétezer olvasójuk lesz.
M. J.

1983

Könyvtári tervek Nagykanizsán

Zalai hírlap 1983. január 28. 5. oldal

Belső műhelymunka fogja ellemezni ezt az évet — összegez Pintér Béla, a nagykanizsai városi-járási könyvtár új igazgatója és helyettese Májer Sándor, amikor a mit hoz ’83? kérdést feltesszük.
Ugyan három év múlva indul csak a kanizsai könyvtár tényleges felújítása, de addig is egy alaposan kidolgozott, s olajozottan működő rendszer szerint szeretnék az olvasói igényeket kielégíteni a könyvtárosok. E szakmai program kidolgozására, csiszolására koncentrálnak most leginkább
Szeretnénk javítani a technikai feltételeket, a szolgáltatásaink színvonalát — mondják. — Kicsi például az olvasótermünk, elmélyült kutatómunkát alig tesz lehetővé. A falakat arrébb tolni ugyan nem tudjuk, de például a folyóiratolvasó áthelyezésével már nyerhetünk teret. Ezt már ez év elején megoldjuk, a lapozgatni vágyók ezután a zenei részlegben találják meg kedvenc folyóirataikat. Ezáltal az utóbbi forgalma is élénkebb lesz talán. Tervbe vettük idén egy gyorsmásoló vásárlását is, az evvel készíthető cikkmásolatok feleslegessé teszik majd a ritka újságok kiadását. Még sok más szervezeti változást is tervezünk, amelyek kicsit át is alakítják a munkánkat.
— Milyen irányú lesz ez a változás?
— Úgy vélem, hogy könyvtáraink kissé túlzottan előtérbe helyezik ma a szépirodalmat, holott ez csak egy terület a sok közül — válaszol az igazgató. — Szerintem egy könyvtár akkor tölti be funkcióját, ha minden egyes ember — a maga mindennapos munkájának jobbításához keres és talál benne irodalmat — legyen az esztergályos, vagy agronómus. Egyszóval az alapszolgáltatásunk minőségét szeretnénk elsősorban tökéletesíteni. Az idei év feladatai közé tartozik még a folyóiratjegyzék összeállítása is, amelyek segítségével feltérképezhetővé válna Nagykanizsa könyvtárainak folyóirat kínálata. E listát minden könyvtár kézhez kapná, így bármelyik ponton kezd kereséshez az érdeklődő olvasó, eljuthat a legritkább szakkiadványokhoz is. De az elkövetkező hónapokban kell megoldaniuk azt is, hogy a hozzájuk tartozó Hevesi Sándor utcai általános iskola könyvtára a keleti városrész felnőtt olvasóinak is igényes választékkal, olvasnivalóval szolgáljon. Korábban gyakran volt irodalmi estek, találkozók helyszíne a kanizsai könyvtár. A jövőben mit terveznek e téren?
— Kissé csökkenteni szeretnénk ezek számát, nagyobb rendezvényeinket inkább a Hevesi Sándor Művelődési Központban tartjuk. Természetesen idén is lesznek hasonló jellegű megmozdulásaink, hiszen Babits és Madách évforduló is van, s most zajlanak az Olvasó nő megyei pályázat első fordulói. De alapvető feladatunk, a dolgozó embert a munkában, a pihenésben, az élményszerzésben segítő könyv, folyóirat, információ szolgáltatása. — mh —

--------------

Kanizsa szellemi gazdagodásáért. Nagy feladatok előtt a város könyvtári élete

Zalai hírlap 1983. július 23. 7. oldal

Nagykanizsa kulturális arculatának mindig is egyik meghatározója volt a város könyvtára. A volt Hevesi kultúrközpont épületének teljes birtokba vétele — úgy tűnt — rögvest jeles perspektívát kínált egy tágas és sokirányú szolgáltatásokra képes, azaz jószerivel egy megyei nagyságrendig és igényű intézmény létrejöttéhez. Azután gyorsan ki is derült, hogy az elaggott épületet előbb át kell építeni a tartalmi munka korszerűsítéséhez. Ez ma is cél, ám egyelőre egy reprezentatív zenei részleg és a kitűnő gyermekkönyvtár kialakítására futotta az anyagiakból.
Az ezredforduló után is modern
— Milyennek látja a könyvtár új igazgatója az intézmény jelenét, lehetőségeit? — kérdeztük Pintér Bélától, aki a móri társintézmény éléről került az év elején a kanizsai könyvtár igazgatói tisztébe.
— Nagyok a lehetőségek és sokat tett a város eddig is a helyi élet rangjához méltó könyvtár kialakításáért, de nem kevés a megoldásra váró feladat sem — mondotta az új igazgató. — Szerencsére az elszántság és tenniakarás is adott mindehhez, s talán anyagiakban sem lesz hiány idővel. Mert elsősorban is helyre kell állítanunk az épületet, egyúttal a könyvtár funkcióinak megfelelő átalakításokat is elvégezve. Úgy tűnik, ez a munka a 80-as évek derekán indulhat meg és az évtized végére fejeződik majd be. Számunkra most az a nagy kérdés, hogy megoldható-e mindez a könyvtár kiköltöztetése nélkül? Ez a közeljövőben eldől, ennek megfelelően készülnek majd a munkálatok tervei. A statikai vizsgálatok döntik el, hogy kettéválaszthatjuk-e a nagytermet? Ha a döntés kedvező, akkor az átalakítás eredményeként egy olyan intézményt nyerünk, mely még az ezredforduló után is modern szolgáltatásokra lesz képes.
Ehhez azonban nyilván az is szükséges, hogy szert tegyenek azokra a technikai berendezésekre, gépekre, melyek ma már elengedhetetlen kellékei egy hasonló jelentőségű könyvtárnak. S e tekintetben — a szakma szerint — nem kis lemaradást kell leküzdenie a hazai könyvtári életnek.
— A korszerű technikai apparátus ma még valóban hiánycikk nálunk is, de talán már nem sokáig. A Művelődési Minisztérium jóvoltából például hozzájutottunk nemrég egy Mini-Graphe, azaz cédulasokszorosító berendezéshez, ami végre kiváltja az eddigi manufakturális gyakorlatot. S 1984-re várunk egy gyorsmásológépet is — ez egy kitűnő hazai konstrukció —, mely lehetővé teszi, hogy minden könyvtári dokumentumot hozzáférhetővé tegyünk az érdeklődők számára. Tehát nem kell kikölcsönözni a kézikönyvtári állományt.
— Persze, mindez csak a kezdet. Igényelnének egy esztétikus sokszorosításra is alkalmas, félautomata szedő-írógépet is — szükséges kellékeivel együtt —, hogy kellő számban és példányban készíthessenek intézményeknek, szerveknek — egyre gyakrabban igényelt — kisebb irodalomjegyzékeket stb. A könyvtárközi kölcsönzést pedig egy telex gyorsíthatná meg, mely alapeszköz a majdani, számítógépes feldolgozáshoz, ami immár sürgetően kopogtat a hazai könyvtárak ajtaján.
Mind sokszínűbb a szolgáltatásokért
Egy meglepő ötlettel is előrukkolt az igazgató, körülmutatva tágas irodájában:
— Remek előadótermet csinálunk majd ebből a helyiségből! De nem csupán hagyományos célú kiselőadónak szánjuk, gondolunk a jövőre is, azaz a videokazetták nyilván már aligha sok a késő hazai elterjedésének korára. Oktatási-szórakoztatási célú videokazetta bázist tervezünk kialakítani, s ha ez egyszer megvalósulhat, akkor e teremben naponta más kazettás program várja majd a város érdeklődőit.
A könyvtári állomány helyzetére térve elmondotta, hogy szerencsés helyzetben vannak, miután rendkívül körültekintő és jó gyűjteményezés folyt intézményükben az évek során. Ugyanakkor diaállományukat fejleszteni kívánják, újra bevezetve a sürgető igények hatására — a diafilmek kölcsönzését a gyermekkönyvtári részlegben. Zenei részlegük fontos tennivalója viszont a hanglemez-gyűjtés, s miután a technikai feltételek adottak, hamarosan hozzákezdhetnek a komolyzenei anyag magnósmásolatának kölcsönzéséhez is. A város zenei életére, a zeneiskolások és a zenekedvelők, zenélők érdekeire gondolva ugyancsak meghonosítják a partitúra-kölcsönzés szolgáltatását.
— Mindez üdvözlendő, ugyanakkor azt hallottuk, hogy szüneteltetik a szombati könyvtári nyitvatartást.
— Július—augusztus folyamán valóban csupán a zenei részleg és az ott levő folyóiratolvasó áll szombatonként az érdeklődők rendelkezésére. Miért? Kiderült, nyaranta nincs igény e napon kölcsönzésre, ráadásul munkaerőhiánnyal is küzdünk. Viszont hét végén is mind sokszínűbb szabadidős és gyermekkönyvtári szolgáltatások megvalósítását tervezzük.
E központi könyvtár szép tervei hallatán persze, még feltűnőbb az a tény, hogy ma a város népes kerületeiben megoldatlan az alapellátás. Ezzel kapcsolatban látszatra paradox tényt említett az igazgató: több mint száz könyvtári egység működik a város területén, s a tanácsi hálózat mellett iskolai, szakszervezeti és többek között műszaki-üzemi rendszer is funkcionál. Ám egy sor kiskönyvtárban 100— 150 kötet ha akad, másutt változó a szolgáltatás színvonala, s mindeközben — a különféle, egybehangolatlan működésű hálózatokra fordított tetemes anyagi áldozat ellenére — egész városrészek jelentenek fehér foltot a könyvtári kultúra vonatkozásában.
Ésszerűbb, hatékonyabb hálózatot
— Magyarán: nem túl hatékonyan funkcionál a többféle könyvtári forma Kanizsán sémi
— Valóban — hangzott a válasz. — Tulajdonképpen luxus is a mai körülmények között ez az állapot, miután a könyvtári életre fordított nem kis forintok egyszerűen szétforgácsolódnak. Most jártam az Izzóban, ahol arra alkalmas helyen, tehát a bejárat melletti ebédlőben többezres állományú könyvtár található, ugyanakkor a környező városrész teljesen ellátatlan a könyves-szolgáltatások terén. De jó lenne, ha megvalósíthatnánk itt a kézenfekvő változtatást! A keleti városrész gondja hasonló, itt az új, Hevesi úti iskolában egyelőre a gyermekkönyvtár kölcsönzéssel nyithatunk a lakosság felé. Kiskanizsán ugyan van könyvtár, ám alkalmatlan helyen, a táncterem alatt... A déli városrészben pedig a Kodály-kultúrházbeli könyvtár korszerűbb szolgáltatásaiért áldozva javíthatnánk a lakossági ellátáson.
— Szolgáltatásokról beszélünk, ugyanakkor mintha megcsappant volna utóbb eddig jól bevált, irodalmi-művészeti rendezvényeik száma. Mi az oka ennek?
— Egy felismerés. Ilyen program szerencsére csőstül akad Kanizsán másutt, s valljuk be, egy Hevesi-kultúrközpont —, hogy mást ne említsek — méltóbb körülményekkel is fogadhatja a művészeti műsorok közönségét. Ehelyett mi inkább az író—olvasó találkozók, vagy a kritikusok— esztéták közreműködésével megrendezendő irodalmi fórumok, könyvankétok hagyományos könyvtári gyakorlatát folytatjuk majd. De nem is tudunk, sőt nem is akarunk versenyezni a fentiek tekintetében másokkal, mert egyéb nagy kötelezettségeink vannak. A humán programok helyett sokkal inkább a természet- és az alkalmazott tudományok fórumait, klubjait, műsorait, s az üzemi rendezvényeket szeretnénk kiegészíteni a magunk közérdekű, naprakész információival és szolgáltatásaival, az igényeknek megfelelően. Ehhez is kell a bevezetőben említett új technikai bázis. Szakinformációkra, irodalomjegyzékekre, kísérő-kiállításokra, szakfórumokra gondolok, vagyis mindarra, ami a helyi tájékozottságot, sőt tudományos kutatást és az eredmények gazdasági alkalmazását is segíti. A járási agrárklub már él lehetőségeinkkel, de más szervek is érdeklődnek, így az úttörőház, a TIT is egyegy üzem. Úgy gondoljuk, megújuló könyvtárunknak — és a remélhetőleg ugyancsak hatékonyabbá váló többi könyvtári hálózatnak — e téren is honorálnia kell mindama erőfeszítéseket, melyek jóvoltából munkánk korszerűsödhet.
Tegyük hozzá: Kanizsa szellemi gazdagodását szolgálva.
T. A

1999

Randevú a könyvtárban...Új nagykanizsai intézmény létesítésére még 2-3 évet várni kell

Interjú Czupi Gyula igazgatóval

Zalai Hírlap, 1999. februr 25.

A kanizsai könyvtár munkáját az év elejétől Czupi Gyula irányítja. Az eltelt közel két hónapban már kirajzolódtak azok az elképzelések — összhangban a beosztás elnyerésére beadott pályázatával — melyekkel a meglévő hagyományokra építve esélyegyenlőséget biztosító, a környezetével szerves egységet alkotó intézményt szeretne kialakítani.
— A pályázat elkészítése előtt hivatalosan megkérdeztem, van-e realitása egy új könyvtárnak. Már akkor látszott, hogy a Kálvin téren megvalósítandó intézményre legalább kéthárom évet várni kell, ezért a jelenlegi épület lehetőségeinek jobb kihasználását céloztam meg — mondta bevezetőként az igazgató. — Szeretném leszögezni: nincs szó arról, hogy gyökeres változások előtt áll az intézmény, hiszen sem az itt dolgozók, sem a környezet nem változott, csupán a vezető lett más.
— Az ideálisnak éppen nem nevezhető könyvtárban meglévő lehetőségeket miként lehet bővíteni?
— Terveim alapvetően arra vonatkoznak, hogy miként jelenítsük meg a könyvtárat a fenntartó önkormányzat és a város
előtt. Ennek egyik formáját jelenti, hogy a könyvtárral, kiadványok megjelentetésével kapcsolatos szellemi tevékenységre felhívjuk a figyelmet. Szeretnénk ott lenni a közélet valamennyi színterén, kaptam már meghívást a helyi munkaügyi központtól, a vállalatokkal, a városkörnyék önkormányzataival a személyes kapcsolat kiépítésére törekszem, melynek egyik kézzel fogható eredménye, hogy az első számú vezetők egy része könyvtári tag lett. A jelenlegi épületünk ugyan adott,
de figyelmet fordítunk a terek csinosítására, s lesz egy olyan sarok, ahol hideg-meleg ételt kaphatnak az olvasók, s nem titkolt célunk, hogy a könyvtárban „randevúzzanak” az emberek. Célunk az is, hogy az önkormányzat dokumentumai nálunk is megtalálhatók legyenek.
— Javultak-e az anyagi kondícióik?
— Számottevően nem, de annak is örülünk, hogy néhány százalékkal nőtt a könyvbeszerzésre fordítható keretünk. A gyermek- és a fiókkönyvtárakkal együtt az olvasóink száma 7500-8000 fő között van, a statisztikákból az tűnik ki, hogy a kölcsönzött könyvek száma ennél nagyobb arányban nő. Törekszünk rá, hogy a helyben történő olvasási-kutatási igényeknek meg tudjunk felelni, jelenleg ugyanis nagy a zsúfoltság.
— Az egyetemisták, főiskolások egy időben döntően azért utaztak haza, mert a „hiánycikkeket" itt be lehetett szerezni.
— Ma is viszonylag gyorsan kézbe tudjuk adni a keresett könyvet, ha kell akár fejezetekről is tudunk másolatot készíteni, de további fénymásoló(k) beszerzésével javulhatna a helyzet. A számítógépes parkunk elhelyezését is újra kell gondolni, mivel egyre többen veszik igénybe egy-egy téma megkeresésére a CD-romot. A Soros alapítvány jóvoltából jelenleg ingyenesen használható az Internet, de ha ez a forrás megszűnik, akkor meg kell találnunk annak a formáját, miként tudjuk ezt biztosítani olvasóink számára.